Egy lakodalom a mulatás mellett kétségkívül az evésről szól. A család mindent megtesz azért, hogy a mulatság minél gazdagabb legyen táncban és ételekben. A lakodalmak tervezésekor általában nem számít a mérték, inkább több az étel, mint amennyit elfogyasztanak.
A népmesékben gyakori jellemző a lakodalom a mulatás és a jóllakás kifejezésére: „tüstént nagy lakodalmat csaptak, hét országra szólt…”
A magyar lakodalmas hagyomány, amely tartalmazza a tyúkhúslevest, a pörköltet, a sülteket és a székelykáposztát, ma sem veszett ki. Ebben az esetben is a falvak a legfőbb hagyományőrzők. Általában a városias lakodalmakban is megtartják ezt a menüt, hiszen praktikus és bevált szokás.
A mulatságon édességekből sincs hiány, az esküvői torta mellett elengedhetetlen a grillázstorta, ami egy tipikus magyar jellegzetesség.
Az evés már a vőlegény/menyasszony házánál elkezdődik. Ilyenkor aprósüteményeket, kóstolókat szokás az asztalra tenni. Általában svédasztalszerű fogadás jellemző.
Újházy tyúkhúsleves
Az újházi tyúkhúsleves jellegzetes lakodalmas étel. Az első fogást képezi a vacsorán. Krúdy Gyula: A has ezeregyéjszakája c. novellagyűjteményében ennek a levesnek az eredetét is említi, miszerint Újházy Ede színész a névadó, aki ilyenformán szerette enni a tyúkhúslevest, amit egy kedveskedő szakács el is készített neki.
Székelykáposzta
A székelykáposzta a mulatás közepette megfáradt és ismét megéhezett társaságnak éjféltájt nagyon jól szokott esni. Sokan minden gondolkozás nélkül mondanánk, hogy erdélyi, táji jellegzetesség és innen a neve. Pedig Erdélyben még csak nem is ismerik. Petőfi Sándor híres költőnk egyik kedves barátját Székely Józsefnek hívták, vármegyei főlevéltáros volt. Gyakorta ebédeltek együtt. Egyik alkalommal nem tudtak nekik elég készételt felszolgálni, ugyanis fogyóban volt minden. Így lett a káposztafőzelékből és malacpörköltből ebéd a számukra, amely Székely József kitűnő ötlete volt. Petőfinek nagyon megtetszett az ételkülönlegesség és így Székely-káposztának nevezte azt a továbbiakban, ami a későbbi korokra hagyományozódott.
Grillázstorta
Első írásos előfordulása 1795-ben, egy komáromi szakácskönyvben volt, kriliás néven. A lakodalmakban különböző, gyönyörűen elkészített formációkban láthatjuk. A grillázsból melegen könnyedén készíthetnek szobrokat a szakácsok. A tortának van egy alapja, ami egy piskóta, grillázs „ízesítéssel” és erre rakják rá a különböző formációkat. A lakodalmas szokás szerint a vőlegény és a menyasszony együtt törik össze a cukorból épített tortaformációt, amit azután körbevisznek a termen és végigkínálják a vendégeket.
