Ahogyan az ételek, úgy étkezési szokásaink is folyamatos változnak. Az asztali illemtől az étkezés rendszerén át az ételek elfogyasztásának módjáig más-más korokban eltérő szokásrendszert fedezhetünk fel.
Középkor
A középkori étkezést éppen olyan szemléletben képzelhetjük el, ahogyan magát a „sötét középkort”, hiszen a társadalmi berendezkedés és a gondolkodás eme szokásokat is nagyban meghatározta.
A gazdagok asztalán nyilván az ételek széles palettáját képzelhetjük el, különböző húsételekkel. De ez az egészen kivételes urak kiváltsága volt. A szegények, akik az ország többségét alkották igen szegényes étrenden éltek.
Maga a kenyér luxuscikknek számított, ezt rozsos kenyérfélékkel helyettesítették, ami kevésbé bizonyult táplálónak. Nagyon gyakori volt a kása fogyasztása, ami szintén egy olcsó, könnyen elkészíthető étel a szegények számára, ám a kalóriaszegény étrendet erősíti.
Az ételek higiéniájára és a piaci árulás körülményeire nemigen figyeltek oda, festményeken láthatjuk, hogy a halat, csirkehúst hogyan kezelik, állatok között pucolták stb.
Reneszánsz, humanizmus
A humanista életszemlélet mind a szegények, mind a gazdagok életszínvonalát gyökeresen megváltoztatta. Ebben az időben a magyar gazdaság is óriási fejlődésnek indult. Előtérbe került az ember, az élvezetek fontossága, amihez az evés is hozzátartozott. Nagyobb gondot fordítottak az étkezésre és annak minőségére.
Amíg a középkori udvarokban a gazdagság mértékét az ételek mennyisége adta, a reneszánszban a minőség és a felhozatal volt mérvadó. Szépen lassan kialakult egy igazán kifinomult étkezési kultúra.
Lényeges ez a kor a magyar gasztronómia fejlődése szempontjából, hiszen Mátyás király idején kialakult étkezési stílus a 19. századig irányadó volt.
A reneszánsz időkben a leggazdagabb kultúra kétségkívül Itália volt. Nem véletlen, hogy Mátyás király velük alakított ki igen erős diplomáciai kapcsolatot. A rengeteg Itáliából szerzett újítás a konyhaművészet területére is kiterjedt.
Kétségkívül a magyar gasztronómia fénykorát élte Mátyás király udvarában. Különös fontossága volt az udvari lakomáknak és a széles ételválasztéknak. Galeotto Marzio, aki Mátyás király és a hunyadiak korának történéseit papírra vetette, ezeket az udvari lakomákat is részletesen említi.
A reneszánsz konyha legfontosabb elemei a mártások voltak. A húsok mellé tálalták ízfokozónak. Galeotto lejegyezte azt is, hogy a magyar emberek lobbanékony természetük lévén igen fűszeresen étkeznek.
A reneszánsz asztalnál eleinte nem volt divatos villával enni, kézzel fogyasztották el az eléjük tett fogásokat. Ruhájuk, kezük emiatt erősen beszennyeződött, de – Galeotto szerint – a király keze és ruhája patyolat tiszta maradt, hiszen a király maga a tisztaság jelképe.
A reneszánsz lakomáról készült festményeken gyakorta láthatunk hosszú szőrű kutyákat. Feltehetően a háziállatok szőrébe törölték meg a kezüket a lakoma résztvevői, ezzel csökkentve azt, hogy ruháik beszennyeződjenek. Az evőeszköz használata Itáliából jött, Mátyás király később bevezette ezt a szokást is.
Azt mondják, hogy a konyhaművészet ma éli reneszánszát, ami arra utal, hogy a magyar gasztronómia egy újabb virágzás elé néz.